A 37-es főúton megszaporodtak a vadelütések – jeleztük 2025. december 27-én megjelent cikkünkben. A helyzet azóta sem javult, sőt, a téli időszak végére tovább emelkedett az esetek száma.
Matisz Norbert, a Zempléni Hubertus Vadásztársaság vadászmestere idén februárban újabb figyelemfelhívást tett közzé. Kéri a közlekedőket, hogy a 37-es számú főút, valamint az azzal párhuzamos alsóbbrendű út Sárospatak és Sárazsadány közötti szakaszán a megengedettnél lassabban és fokozott figyelemmel közlekedjenek, különösen napnyugta és napkelte között.
Az érintett szakasz az útszéli oszlopokon elhelyezett, a járművek fényében kéken világító vadriasztó prizmákról ismerhető fel. A vadászmester tájékoztatása szerint a jelenség várhatóan a kitavaszodást követően mérséklődhet, amikor az erdei táplálékforrások ismét elérhetővé válnak.
Napi több eset is előfordul
Kerülő Gyula, a vadásztársaság elnöke arról számolt be lapunknak, hogy jelenleg nem ritka a napi két vadelütés sem az általuk kezelt vadászterületet érintő útszakaszokon. Személyi sérülés eddig nem történt – tette hozzá. Az elnök azt is elmondta, hogy a társaság 50 darab új vadriasztó prizmát szerzett be, hogy a sérült vagy eltűnt eszközöket azonnal pótolni tudják. A prizmák a gépjárművek fényét az út menti területre vetítik, ezzel igyekeznek visszatartani a vadat az úttestre lépéstől.
Honnan és miért jön a vad?
A vadállomány „közlekedését” – vonulását – senki nem tudja pontosan meghatározni. Megjelenhet bárhol és nem ismeri a vadásztársaságok határait, így gyakran az éhség által más társaságok területeire is áttéved a vad az útja során. A korábban ismertetett okok – az erdei táplálékhiány, valamint a mezőgazdasági területek téli vonzereje – továbbra is meghatározzák a vad mozgását. A szakemberek szerint egy őz normál körülmények között napi 1–3 kilométert mozog, ám táplálékhiány esetén 5–10 kilométeres távolságokat is bejárhat. A gímszarvas mozgásterülete ennél jóval nagyobb: napi 5–15 kilométeres mozgás sem ritka, és szezonálisan akár 20–30 kilométeres elmozdulás is előfordulhat.
Ez azt jelenti, hogy a vad nem véletlenszerűen jelenik meg az utakon, hanem rendszeresen közlekedik az erdő és a mezőgazdasági területek között. A repce és az őszi búza télen folyamatos táplálékforrást jelent, ezért az átkelés sok esetben napi rutinná válik. A 37-es főút több szakaszon éppen az erdők és a szántók között húzódik, így a vad számára ez az útvonal természetes mozgási irányt keresztez.
Életet menthet a figyelem
A téli időszakban: a látási viszonyok gyakran romlanak, a vad mozgása hirtelen, az átkelés sok esetben váratlan. A jogszabályi környezet változása miatt a vadelütések anyagi következményei az autósokat érinthetik, ezért a megelőzés szerepe kiemelten fontos.
A Zempléni Hubertus Vadásztársaság ismételten kéri a közlekedők fokozott figyelmét a jelzett útszakaszon. A veszély jelenleg valós és tartós. A következő hetekben is számítani lehet vad mozgására a térség útjain.
