Téglás Dezső nyugalmazott cigándi iskolaigazgató, citeratanár, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés birtokosa. Felesége, Téglás Dezsőné Smajda Ilona szintén pedagógus és a népdalok, valamint a népi kulturális értékek megmentője és művelője. Gyermekük, Dr. Téglás Zsolt Gábor, iskolaigazgató és a Zsindely Népzenei Együttes alapítója, akinek a felesége, Dr. Téglásné Szabó Éva, református lelkész, a Zsindely Zenekar énekese. Ilyen felmenőkkel talán senki nem lepődik meg azon, hogy a tinédzser Téglás Botond életét a zene világa teszi ki. Óvodásként kezdett hegedűn játszani és míg más fiataloknak ez csak „kaland” az életükben, neki minden percét a művészi fejlődés folyamata teszi ki. A most 15 éves sárospataki fiatal zenetanulással és fellépésekkel, versenyekkel tölti ideje jelentős részét. Mások mellett Olaszország, Ausztria, Japán és természetesen számos hazai helyszín, ahol az ő zenéjét hallhatta a közönség. A legnagyobb nemzetközi videómegosztó portálon saját csatornát indított Botond, első klipjét három éve készítette el. Idén termékenyebb lett és egyet nyáron, egyet pedig decemberben tett közzé, utóbbit a karácsonyra hangolódva.
A három évvel ezelőtti videódat több mint 1.300-an látták. Az egyértelmű siker után miért maradt ki egy hosszabb időszak és mitől lett idén két felvételhez is kedved, energiád?
Nagyon örültem, hogy az első videómat ennyien megnézték, de utána egyszerűen annyi versenyem, fellépésem és gyakorlásom volt, hogy nem nagyon maradt időm újabb felvételt készíteni. Közben sokat változtam is zeneileg, és nem akartam csak azért új videót kirakni, hogy legyen valami — szerettem volna olyat, ami tényleg jobb, mint a korábbiak. Idén viszont valahogy minden összejött: több ötletem is volt, kaptam profi operatőr segítséget a felvételekben, és úgy éreztem, eljött az ideje, hogy megmutassam, hol tartok most. Emiatt lett most két videóm is, mert egyszerűen volt bennem energia és kedv hozzá.
A népi kultúra közegében felnőni, napi szinten érezni annak hatását mit jelent számodra?
Nekem a népzene mellett a klasszikus zene is nagyon fontos, mindkettőt nagyon szeretem. A népzene mégis egy teljesen természetes közeg számomra, mert ebben nőttem fel. A népzene mindig is körülvett a hétköznapokban: otthon is hallottam, a családomnak is ez a hobbija, és emiatt számomra ez nem csak egy „műfaj”, hanem egy olyan alap, amihez mindig vissza lehet nyúlni. Sokszor érzem, hogy segít abban, hogy legyen egy stabil pontom, hogy tudjam, honnan jövök. A hegedülésben is sokszor ad inspirációt, mert teljesen más érzést ad, mint a klasszikus darabok. Szóval inkább egyfajta háttér, ami erőt ad és meghatározza azt is, hogy hogyan gondolkodom a zenéről.
A zenei érzék és tehetség megléte mellett már több éve a képzettségre, tanulásra is tudatosan figyelsz. Kik voltak eddig tanáraid és kik segítették eddig zenei felkészültséged?
Hála Istennek mindig nagyon jó tanáraim voltak. A sárospataki kezdő hegedűs éveimben Varjas Csabáné Gabi néni volt az első tanárom, aki megszerettette velem a hangszert. Aztán az ország egyik legnagyobb szakmai tekintélyénél, Ácsné Szily Éva tanárnőnél tanulhattam Budapesten, majd Ádámné Szoboszlai Etelka tanárnőnél Egerben. Nyáron felvettek a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tehetséggondozó képzésére, ahol a tanárom Ifj. Barra Ákos hegedűművész.
Nemzetközi tehetséggondozásban is volt részed. Kitől és mit tudtál megtanulni?
2021-ben felvettek egy nemzetközi, ifjúsági bécsi zenei képzésre. Azóta havonta egyszer utazunk Bécsbe 2-3 napra, ahol a tanárom, Prof. Dr. Georg Hamann hegedűművész, aki a Bécsi Zeneakadémia professzora. Nagyon szeretem az ottani hegedűórákat is, mert a tanár úr a leghíresebb koncerttermekben szervez fellépéseket. Így már többször hegedülhettem a Musikverein-ban és a Konzerthaus-ban. 2026. januárjában is egy híres koncertteremben fogok fellépni Bécsben, a MUTH-ban lesz az Újévi koncertünk.
Maradva a nemzetközi területen. Számos országban jártál már, megismertetve a magyar kultúrát, megismertetve a várost, ahol élsz. A nemzetközi tapasztalat lehetőségeit hogyan tudod beépíteni a fejlődésedbe?
Igen, már voltam kb. 15 országban, ahol hegedűversenyeken vettem részt vagy magyar közösségeknek zenéltem. Amikor külföldön járok és fellépek, mindig kicsit máshogy értelmezik a zenét, mint itthon, és ebből nagyon sokat tanulok. Ilyen volt 2025. nyarán Japánban a 3 fellépésem, ahol nagyon jó volt átérezni, hogy mennyire szeretik a japánok a magyarokat és a magyar zeneszerzők műveit. Ezek a külföldi fellépések segítenek abban, hogy nyitottabban gondolkodjak a zenéről, és merjek új dolgokat kipróbálni. Sok inspirációt ad az is, amikor más országok zenészeit hallom vagy velük töltök több napot a fellépések előtti próbákon. Nagyon érdekes, hogy más a kultúrájuk és mások a szokásaik, de mégis nagyon jó összhangban vagyunk, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük: a zenét.
A népi kultúra megélésében és a népi hangszerek vonatkozásában minta bőven van családon belül is. De van-e példaképed?
Igen van. A népzenei példaképem a Liszt Ferenc-díjas magyar népzenész, Pál István „Szalonna”, aki családi barátunk és már nagyon sokszor zenélhettem vele együtt. Ő is szokott nekem órákat tartani Budapesten és rendszeresen járok a népzenei táboraiba is.
Láthatunk, ismerhetünk hazai és nemzetközi hegedűművészeket. Művházakat vagy éppen arénákat tudnak megtölteni. Neked ez motiváció vagy cél lehet a későbbiekre?
Szerintem ez inkább motiváció számomra, mint konkrét cél. Jó látni, hogy vannak hegedűsök, akik ennyi emberhez el tudják juttatni a zenét, és akikre ennyien kíváncsiak. Ugyanakkor most még nem azon gondolkodom, hogy arénákat töltsek meg, hanem azon, hogy napról napra jobb legyek, és őszintén tudjam megszólaltatni a zenét. Ha egyszer majd eljutok oda, hogy sok ember előtt játszhatok, az természetesen nagy öröm lenne, de számomra a legfontosabb az, hogy amit csinálok, annak legyen tartalma és értelme, és közben én is jól érezzem magam.
Kérdeztelek példaképről. Te vajon lehetsz más fiatalok számára példakép? Mit tapasztalsz saját korosztályod részéről?
Erről nehéz így gondolkodni, mert én alapvetően ugyanúgy egy átlagos 15 éves gimnazista vagyok, csak sokat hegedülök. Persze kapok visszajelzéseket a saját korosztályomból vagy fiatalabbaktól is, hogy inspiráló számukra, amit csinálok, és ez nagyon jól esik. De nem érzem magam tudatosan példaképnek, inkább csak próbálok kitartó lenni és azt csinálni, amit szeretek. Ha ebből mások azt látják, hogy érdemes dolgozni az álmaikért, akkor annak nagyon örülök. Szerintem a példakép nem attól lesz valaki, hogy annak készül, hanem attól, ahogyan a mindennapokban viselkedik.
Mennyire tölti ki mindennapjaidat a zene? Hogyan képzeljük el, mi fér bele?
Minden nap zenélek. Suli után délután két-három órát töltök gyakorlással vagy éppen hegedűórám van Debrecenben, viszont a nagyobb koncertek előtt délután négy órát is hegedülök.
Minden fiatalnak van hobbija, vagy kedvenc időtöltése. Te a hegedűt választottad kizárólagosan, vagy van időd és energiád „tinédzsernek” is lenni?
A hegedülés a legnagyobb hobbim, de mellette szívesen kosarazok a barátaimmal vagy éppen moziba vagy a strandra megyünk.
Amennyire tudatosan élsz, hogyan látod a következő 5 éved. Milyen céljaid vannak most?
Nagyjából már tudom, merre szeretnék haladni. A legfontosabb célom, hogy zeneileg és technikailag tovább fejlődjek és minél több tapasztalatot szerezzek fellépéseken és versenyeken. Szeretném jól elvégezni a középiskolát, mellette pedig komolyan készülni arra, hogy a zene később is meghatározó része legyen az életemnek. Jó lenne a következő években is külföldi kurzusokon és fellépéseken részt venni és új embereket megismerni a zene világában. Nem érzem úgy, hogy mindent most kell eldöntenem, de abban biztos vagyok, hogy a következő évek a tanulásról, a tapasztalatszerzésről és az útkeresésről szólnak majd.
Minden videód részben vagy egészben természetben készült. Milyen a kapcsolatod a természettel?
Sok videoklipem még nincs, viszont a versenyeket és a koncerteket fel szoktuk venni, hogy aztán azokból a felvételekből is tanuljak, hogy mit lehetne még javítani. A videoklipeket a természetben készítettem, mert nagyon szeretek a szabadban lenni és a természet és a zene nagyon jól összeillenek.
Karácsony van. Mit jelent neked az év ezen időszaka?
Az adventi időszakban sok a fellépés, amit nagyon szeretek, mert igazán jó ilyen meghitt és ünnepi alkalmakon hegedülni. Mindenki jobban figyel a másikra és ez számomra is nagyon fontos időszak. Sokat vagyunk együtt a családdal és persze ott is előkerülnek a hangszerek és a közös karácsonyi éneklés sem marad el.
Fogadalmat újévkor szoktak tenni az emberek, interjúnk Téglás Botonddal pedig az ünnepi időszak előtti napokban készült. Egyet viszont már most megfogadunk olvasóinknak, Botond pályáját kísérni fogjuk és időről-időre beszámolunk az ifjú tehetséggel történtekről.
