A nagy hőség sem tartotta otthon azokat, akik augusztus 15-én Hercegkútra érkeztek. A Gombos-hegyi pincesoron rendezték meg a Nemzetiségi Pincefesztivált, amely évről évre egyszerre mutatja meg a település sváb örökségét, borkultúráját és azt a közösségi életet, amelynek köszönhetően a világörökségi helyszín ma is élő része Hercegkút mindennapjainak.
A különleges, többszintes pincesor ezúttal is megtelt élettel. A délutáni programot a Pénzügyőr Zenekar nyitotta, majd hagyományőrző csoportok léptek színpadra. Vaskeresztesről érkezett a Német Hagyományőrző Táncegyesület, bemutatkozott a Heimat Néptánc Egyesület, a Freundschaft Nemzetiségi Vegyeskórus, a Kökörcsin Tánccsoport és a Sárospataki Nemzetiségi Énekkar is. A programokat színesítette a Kiscike Citerazenekar a szlovákiai Kisgéres településről. Az együttes 2018 óta működik a helyi magyar alapiskolában, és fiatal tehetségek szerepelnek benne sikeresen.
A rendezvénynek azonban nem csupán a színpadi programok adtak sajátos hangulatot. A pincék hűvöse a rekkenő nyári melegben különösen vonzó volt, a vendégek pedig a tokaji borok mellett a sváb gasztronómiával is találkozhattak. Az egyik hagyományos étel, a tunki, nevéhez híven mártogatásra született: a sűrű, pörköltszerű, paprikás-szaftos ételbe friss kenyeret tunkolnak. Sertéslapockából, májból, sertészsírból, vöröshagymából és fűszerpaprikából készül, és jól mutatja, hogy a helyi gasztronómiai hagyományok nem múzeumi tárgyként, hanem a közösségi alkalmak részeként maradtak fenn.
Rák József, Hercegkút polgármestere szerint a Pincefesztivál éppen ezért több egyszerű nyári rendezvénynél.
„Ilyenkor lehetőségünk van az évszázados kultúránk megmutatására, rokonok, barátok fogadására és az igazán fontos közösségi élmények megélésére” – fogalmazott. Hozzátette: a település már régóta nem csupán helyi eseményként tekint a fesztiválra, hanem olyan turisztikai programként, amelynek a térségben is meghatározó szerepe van.
A rendezvény rangját jelzi az is, hogy a Zempléni Fesztivál egyik programjának ugyancsak a világörökségi pincesor adott helyet. A hercegkúti helyszín így egyetlen napon belül a helyi hagyományőrzéstől a magasabb szintű kulturális programokig többféle közönséget is meg tud szólítani.
Egy település története könyvekben
A fesztivál egyik fontos eseménye a „Hercegkútiak a két világháborúban” című kötet bemutatója volt. Naár János könyve a település lakóinak első és második világháborús történetét dolgozza fel, nem csupán a hősi halált halt vagy elhunyt katonákra koncentrálva, hanem azok emlékeit és történeteit is bemutatva, akik hazatértek.
A mintegy 300 oldalas, gazdag képanyaggal készült kiadvány egy hosszabb helytörténeti sorozat hatodik kötete. Rák József elmondása szerint a „Szülőfalunk, Hercegkút” sorozat 2012-ben indult, és már a kezdetektől az volt a cél, hogy a település múltjának egy-egy fontos szeletét önálló kiadványokban őrizzék meg.
Az első kötet az életmóddal és hagyományokkal foglalkozott, később pedig megjelent a német partnerségek történetét, a málenkij robotot, az iskola történetét és az egyházi múltat feldolgozó könyv is.
„Egy ilyen kis településnek a monográfiáján kívül még hat könyvet megjelentetni elég erős” – mondta a polgármester, aki külön köszönetet mondott Naár Jánosnak az új kötet elkészítéséért.
A könyvbemutató jól illeszkedett a Pincefesztivál szellemiségéhez: Hercegkúton ugyanis a hagyomány nem merül ki a táncokban, a dalokban vagy a sváb ételekben. A település múltját dokumentálják és továbbadják, hogy a következő generációk számára is legyen kapaszkodójuk ahhoz, honnan érkeztek.
„Zemplén egyik gyémántja”
A fesztiválon részt vett Dr. Stumpf István, Hercegkút díszpolgára, korábbi alkotmánybíró is. Szerinte a település egyik legfontosabb értéke éppen az, hogy a világörökségi cím mögött valódi közösség áll.
Mint fogalmazott, Hercegkút befogadó közösség, ahol a hagyományok továbbadása nem valamiféle kötelező ünnepi feladat, hanem a mindennapi élet része. Úgy látja, a település az elmúlt években egyre inkább felkerült a Zemplénbe érkező turisták térképére, és ebben a közösség munkájának is jelentős szerepe van.
A Gombos-hegyi pincesor és a település állapota szerinte azt mutatja, hogy egy világörökségi helyszín akkor tud igazán értékessé válni, ha azt a helyiek magukénak érzik és gondozzák.
Ennek vannak egészen hétköznapi jelei is. Egy-egy nagyobb rendezvény előtt a helyiek közösen rendbe teszik a pincesort, füvet vágnak, majd leülnek egymással beszélgetni, bort kóstolnak, ételt készítenek. Ezek az apró közösségi gesztusok adják azt az élő tartalmat, amely egy turisztikai látványosságot valódi örökségi helyszínné tesz.
Stumpf István szerint a hercegkúti sváb közösség példája arra is rávilágít, hogy a nemzetiségi identitás és a magyar hazafiság egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak. A két világháború hercegkúti történeteit bemutató új könyv szerinte ennek egyik fontos bizonyítéka: a helyi közösség számára a szülőföldhöz való kötődés és a haza iránti elkötelezettség egymást erősítette.
Világörökség, ami nem csak a turistáknak szól
Hercegkút két történelmi pincesora 2002 óta része a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszínének. A cím önmagában azonban nem garantálja, hogy egy hely valóban élő marad. Ehhez szükség van azokra az emberekre is, akik használják, gondozzák és továbbörökítik.
Talán ez az egyik legfontosabb üzenete a Nemzetiségi Pincefesztiválnak is. A világörökségi pincesor ezen a napon nem egyszerűen egy látványosság volt, amelyet körbejártak a turisták. Borospincék nyíltak ki, zene szólt, táncosok és énekkarok léptek fel, helyi ételek készültek, régi történetek kerültek elő, és egy új helytörténeti könyv is bemutatta, mit hagytak örökül a korábbi generációk.
A Pincefesztivál így egyszerre szólt a múltról és a jelenről. Arról, hogy a több mint két és fél évszázada érkezett sváb közösség öröksége ma is felismerhető Hercegkúton, és arról is, hogy egy település akkor tud turisztikai értéket teremteni, ha közben saját magát sem veszíti el.
A Gombos-hegyi pincesor pedig ehhez továbbra is az egyik legjobb helyszín Zemplénben. Ahol egy pohár tokaji bor, egy tányér tunki, egy sváb dallam és egy régi családi történet ugyanannak a történetnek a része.
