Az erdőbényei kádártánc és a magyarországi bolgárkertészet hagyománya is felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére – jelentette be a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kulturális kapcsolatokért felelős államtitkára október 17-én Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.
Kiss-Hegyi Anita az ünnepségen elmondta, hogy a Szellemi Kulturális Örökség Jó Megőrzési Gyakorlatok Regiszterébe szintén két elemet vettek fel 2025-ben. Az egyik a magyar néptánc, népi gyermekjáték és népszokás hagyomány átörökítésének közösségi modellje az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület keretében, a másik pedig a népi örökség éltetése, újrateremtése a Néphagyomány-éltető Óvodapedagógusok Egyesületének gyakorlatában.
Kiss-Hegyi Anita beszédében kiemelte: a Kárpát-medencének földrajzi adottságaiból eredő sajátossága, hogy gyűjtőmeder.
” Magyarország számtalan tájegységével és változatos demográfiai összetételével olyan különleges funkcióval rendelkezik a kultúra területén, amelynek hiszem, hogy nincs párja, és amely mélyen ide és egymáshoz köt minket”
– fogalmazott.
Emlékeztetett arra is, hogy az UNESCO közgyűlése 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, és Magyarország egyike volt azoknak a nemzeteknek, amelyek elsőként ismerték fel mindennek a fontosságát.
Az MTI beszámolója szerint az ünnepségen elhangzott: a jegyzékbe felvett erdőbényei kádártánc egy csak Erdőbénye községben előforduló mesterségtánc. A tokaj-hegyaljai borvidéken hordókat és egyéb szőlészeti-borászati, dongás faedényeket gyártó kádár mesterséghez kötődik. Szintén felkerült a jegyzékbe a magyarországi bolgárkertészet hagyománya. A speciális kisüzemi módszerekkel termelő, bolgár nemzetiségű kertészek által működtetett kertészgazdaságokban alkalmazott komplex zöldségtermesztési rendszer technológiai alapja az organikus kertkultúra, amely bioenergia forrásként használja a szerves trágyát és a zöld hulladékot.
A kádártánc története
A kádártánc eredetileg mesterség tánc, amelyben a kádár mesterek és segédek a hordókészítés folyamatát táncolják el lépésről lépésre. A tánc maga német hatásokat tükröz, ami azt a valószínűsítést igazolja, hogy a mesterlegények hozhatták el elemeit a külföldi tanulmányaikból hazatérve Erdőbényére. Másik valószínűsítés szerint Felvidékről, Iglóról az 1820-as években költözött településünkre egy kádármester, aki, mint a kádáriparosság hagyományos táncát honosította meg Erdőbényén a kádártáncot. Az évenként megrendezett kádárbálon és a kádárság céhes ünnepein táncolták a kádáriparosság fiataljai. Helyi jelentőségét az 1930-as években lépte túl, amikor a tokaji bor propagálására rendezett Tokaji Szüreti Heteknek egyik eseményeként szerepelt a műsor. A pohárforgató és öt táncos adja elő a táncot. Öltözetük: fekete nadrág és cipő, fehéring, ami széles nemzeti szín szalaggal van vállon átvetve oldalukon összefogva. Fejükön zöld kis sapka fehér zsinóros díszítéssel. Egyik kezükben az abroncsokat imitáló, mogyoróvessző, amelyet nemzeti szín szalaggal tekernek körbe. Régen zenekar kísérte a táncot, manapság hegedűszó. A táncosok láncban és köralakban táncolják el hogyan készül a hordó a fa kiválasztásától kezdve, fűrészelés, abroncs ráverés, de még az abroncs szakadását is. A tánc fénypontja, amikor a pohárforgató egy kengyel alakra hajlított rámában bravúros ügyességgel forgatja a pohár bort a tánc második felében és a tánc végeztével azt egy előkelőségnek, gazdának ajánlja fel.
