Tisza István, a Minaro Hotel Tokaj menedzsere nyerte idén a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége által elindított „Év fiatal szállodása” közönségdíját. A szövetség akciójára több mint tízezer szavazat érkezett, a legtöbbet az egyébként Nyíregyházán élő tokaji szakember kapta. Mint portálunknak elmondta, rendkívül örült a díjnak, de még jobban annak a sok szeretetnek, ami a szavazás közben és az eredmény kihirdetése után megnyilvánult felé.
Eddigi karrierjéről szólva azt is elmondta, hogy eredetileg nem tudatosan választotta hivatásul az idegenforgalmat, azon belül is a szállodai szolgáltatást. Amikor Budapesten lakott, akkor jelentkezett először egy szállodába, mégpedig a Hiltonba, ahol recepciósként kezdett. Ezt követően – ahogy fogalmazott – „minden jött magától”. Megszerette azt, hogy emberekkel foglalkozhat és olyan élményekkel ajándékozhat meg másokat, amelyre szeretettel gondolnak vissza.
A minél magasabb színvonalú szállodai munkára tanulmányai során is igyekezett felkészülni. Előbb kereskedelem és marketing szakon végzett, majd elkezdte a turizmus-vendéglátás szakot is, amit ugyan nem fejezett be, de a tervei között szerepel ennek a diplomának a megszerzése is. Idén pedig elkezdte az ELTE-n a vezetésszervezés szakot.
Kérdésünkre azt is elmondta, hogy jelenlegi munkahelyén az a feladata, hogy a szálloda minél vonzóbb legyen a vendégek számára, felkeltse azt az igényt, hogy ellátogassanak hozzájuk és ha ez megtörténik, akkor jól is érezzék magukat. Amennyiben pedig ez sikerült, akkor vissza is térjenek – emelte ki. Munkája legjobb részének azt tartja, hogy találkozik a vendégekkel és látja, mennyire jól érzik magukat, milyen élményeket élnek át. Véleménye szerint nemcsak szakmai, hanem emberi felelősségük is az, hogy az emberek a legfontosabb pillanataikat bízzák rájuk és ennek meg kell felelniük minden tekintetben.
Napi programját elmesélve Tisza István elmondta: mindig a SPA-ban kezd, ellenőrzi, hogy a műszaki és higiéniai állapot megfelelő-e. Utána folytatja tevékenységét az e-mailekkel. Innentől azonban – mint hozzáfűzte – teljesen kiszámíthatatlan, milyen teendőket kell elvégeznie, amiket a megoldandó kérdések határoznak meg.
Azt is megjegyezte: számára nagyon fontos, hogy szeretettel jár be dolgozni. A szállodára nem is munkahelyként gondol, hanem úgy, mint az élete szerves részére. A díj nagy lökést adott számára, szeretne tovább fejlődni és olyat tenni, ami „egy kicsit jobbá teszi a világot”.
