Posztumusz díszpolgári címet adományozott a ricsei önkormányzat a bodrogközi település öt éve elhunyt háziorvosának, Dr. Tóth Józsefnek. Az orvos – aki fotósként és önkormányzati képviselőként is megbecsült tagja volt a közösségnek – mindezeken túl emléktáblát is kapott, amelyet az ugyancsak róla elnevezett helyi egészségügyi központ falán helyeztek el.
Vécsi István polgármester portálunknak elmondta: a település szeretett háziorvosa öt esztendeje hunyt el és ez a néhány év időt adott arra, hogy akik szerették és tisztelték, lélekben is fel tudjanak készülni egy ilyen emlékező rendezvényre. Emlékeztetett rá, hogy Dr. Tóth József bár előzőleg dolgozott szülővárosában, az ózdi kórházban és volt más településen is – ahogy akkoriban nevezték – körzeti orvos egy rövid ideig, de miután 1988-ban Ricsére érkezett, náluk le is telepedett. Saját házat épített, aminek földszintjén feleségével együtt kisboltot is üzemeltetett.
A polgármester hozzátette: a háziorvos 32 évig – egészen 2020-ban hirtelen bekövetkezett haláláig – szolgálta hűséggel a település lakóit. Még azután is folytatta orvosi hivatását, amikor cukorbetegsége szövődményeként levágták az egyik lábát. A település rendezvényeit, fontos eseményeit, az ott megjelent arcokat ugyancsak ő örökítette meg fotókon. Legendás volt fanyar humora – fűzte hozzá. Vécsi István szerint azonban mégis az orvosi hivatásán túl 26 éven át tartó önkormányzati szerepvállalását érezte meg leginkább a nagyközség.
Felidézte: ma már a feledés homályába vész például az, mennyire nehéz volt a helyes utat megtalálni még egy önkormányzatnak is a rendszerváltás utáni, jelentősen megbonyolódott világban. Dr. Tóth József már az akkori képviselő-testületnek is tagja volt és meglátásai, gondolatai, tanácsai hosszútávra megalapozták Ricse fejlődési pályáját, a jövőjét és azok mind kiállták az idő próbáját – mondta a polgármester.
A díszpolgári cím átadásán részt vettek az elismert orvos családtagjai is. Felesége, Dr. Tóthné Hegedűs Mária, akivel a ricsei 32 évet élte végig, kérdésünkre azt mondta: nagyon megérintette őket, hogy a település a mai napig jó szívvel emlékezik az orvosról, a képviselőről, férjről és édesapáról. Arra a kérdésre, hogy honnan volt a férjének annyi energiája, amiből a településre is ilyen sok jutott, azt mondta: ezt maga sem tudja megfejteni, mert „a doki maga volt a csoda”.
